Egyé százhúszé

Ma 9-kor kezdtünk, mégsem volt időm reggelizni. Mivel futást terveztem értekezlet utánra, így jó választásnak tűnt a szünetben a reggeli. Beléptem a közeli P-marketbe, mikor éreztem, hogy nincs nálam a tárcám. Szerencsére 120 Ft lapult a zsebemben, gondoltam nekivágok. Hát nehezebb volt, mint gondoltam, mert ekkor már nagyon éhes voltam. A kiszolgáltatottság érzése keveredett a kalandvággyal. Türelmesen akartam választani és a legtöbbet kihozni a befektetésből, de sajnos az első akciónál elcsábultam: Akciós a téli fagyi, 35-ért nyalhatok, csak ma! Nem hagyhattam ki. Még 85 Ft. Nyilván kell szénhidrát, gyorsan döntöttem: 2 tejeskifli 38-ért. Még mindig van 47 Ft-om. Sajt: túl drága. Virsli: sajnos csak 4-es csomagban van. Megbontsam? Kibelez a biztonsági őr... Bóklászok-milegyen? Májkrém: 49 Nemjó, de mégis!!!! 2-vel túl lóghatok...2-vel túl lóghatok...2-vel túl lóghatok...Jessssssz! Irány a kassza! Kedves volt tanítványom rám mosolyog, berreg a gép, 120 lesz!
Boldogan gurítom oda nagyvonalúan a két érmét. Majd ki, majd el, majd be, majd egyszuszra be mindent. Kollégák furcsán néznek, nem értik a májkrém-télifagyi-tejeskifli Bermuda háromszöget. Én csak jóízűen biccentek, nem is sejtve, hogy az alacsony tápanyagérték miatt 2 óra múlva becsúszik egy 9:15-ös kilométer is, nyalom a sarat fölfelé. Fagyi jobb vót szameg, na mindegy.... Kinyúltam, mint egy béka.

Egyetek jót minden nap!